NANOKONCERT

Támadt egy ötletem?

Manapság mindenki és minden a nagyobbra, az óriásira törekszik. Koncertek stadionokban, százezernyi bámuló néző-hallgató jelenlétében. Ez engem mindig riasztott egy kissé. Belső indíttatásból, de a külső körülmények kényszerítő hatására is saját lakásomban kezdtem koncerteket adni, immár vagy 25 éve. Eleinte vegyesen nagyobb termekkel, aztán egyre inkább bezárkózva gyermekkorom helyszínére.

Úgy érzem, a zenei élményhez fizikai közelség is szükséges, és az, hogy a hang ne hangszórók membránjából, hanem a hangszer rezonáló fájából áradjon. És minél kevesebben hallgatják, annál jobb, annál inkább exkluzív.

Ezért elhatároztam, hogy a következő hónapokban, nyáron is, kevés jelentkezőnek is fogok játszani, húsz főnél is kevesebb létszámú kis csoportoknak. De akár esetleg két vagy egy hallgatónak is. Így az időpontokat egyénileg meg lehet beszélni. Én mindig ráérek, minden nap minden órában délelőtt tíztől este kilencig. A beszélgetés, az emberi szó is könnyebben menne, mint a 25 éve megszokott 50 fős csoportok esetében. A műsorszámokat én válogatom majd klasszikus és romantikus repertoáromból, pillanatnyi kedvem szerint, de a jelenlévők kívánságait is figyelembe veszem lehetőség szerint.

 Lehet a nálam töltött másfél óra alkalmi ajándék jó barátnak, kedvesnek, megpihenés a nappal fárasztó teendői között, a nyugalom, a zene, az emberi szó kis szigete.

Nyújtsák ki felém kezüket bátran, az én kezeimmel fognak azok találkozni a zongora elefántcsont és ébenfa billentyűin, húrokat megrezdítve kívül, belül.