VAS NÉPE

Vastapsok helyett

A gimnázium jövő ősszel elindítja Beethoven-bérletét
Szombathely (VN) – Szilágyi István egykori városi főépítész emlékének ajánlotta az intézmény Fellegi Ádám Chopin-hangversenyét. A premontrei gimnázium nem szakítja meg a kapcsolatot a zongoraművésszel: jövő ősszel bérletsorozatot indít , a koncerteken Beethoven szonátái hangzanak el.
A koncert fejléce „Chopin: a szenvedés, a kiválasztottság, az Exodus, és haza-találás egyetemes vágyai”, és in memoriam Szilágyi István volt. Az első negyedórában a zsidó zenéről szólt Fellegi Ádám, ez volt a koncert eredeti témája (a gimnázium a MAZSIHISZ-nél pályázott sikerrel komolyzenei estekre). A művész véleménye szerint a klasszikus muzsikában nem beszélhetünk külön zsidó zenéről. Chopin muzsikájában például minden nép történetének egyetemes érzései, vágyai, gondolatai fogalmazódnak meg.
Martin Buber a találkozást az „én-te” alapszóval írja le. A kettő eggyé válik, és megszületik a „mi”. Talán nem túlzott a párhuzam: Fellegi Ádám zongoraestjén ilyen buberi élményben volt része a hallgatóságnak. Egy klasszikus zenei képzettségű, és klasszikus műveltségű előadó – izgalmas személyiség – lépett a pódiumra. Szenvedéllyel és alázattal szólt Chopin szerzeményeiről. Szó, zene és figyelem találkozása volt az est. A darabokat bevezette, keletkezésük háttértörténetét életünk szemszögéből plasztikusan rajzolta meg. A koncert végére egyetlen nagy ívrajzolódott ki. Chopin életén és dallamain keresztül a bennünket feszítő érzéseket és élményeket tükrözte vissza a közönségnek. Tarkovszkij filmtechnikájához hasonlóan gyermekkorunk, felnőttségünk alapélményeit idéztük fel. Kommentárjaiban mindig jelen volt csipetnyi humor. „Az igazi hazaszeretet, melyre Chopin tanít bennünket, olyan, mint a jó bor. Mértékkel fogyasztva gondolatokra, alkotó érzelmekre hangolja a lelket – túlzásba esve könnyen sovinizmusba és kirekesztésbe csaphat át.”
Baudlaire mondta Chopin zenéjéről: „Egy csodálatos madár lebeg egy ismeretlen mélység felett.” A koncert után valóban az volt az élményünk: egy új világ tárult fel előttünk. Fellegi megtanított, hogy csodálkozásban lássuk a klasszikus zenét és annak emberi szerzőit. Érdemes volt megfigyelni, hogyan jön e felfedezésben segítségünkre a zongorista. A buberi „én és te” ritmusában: zongorájától hozzánk lépett a színpad széléig a darabok között, így elemezte azokat. Zongorájához visszaülve, a darab egy-egy harmóniáját külön eljátszotta, bemutatva a polonéz, a noktürn, a bölcsődal, a gondoladal műfajait s a bennük elrejtett életképeket. A cisz-moll keringő alatt arra kérte a közönséget, hunyja le a szemét, s ha meri, így hallgassa végig – mert önmagunkkal szembesülünk alatta.
Elhárította a zeneszámok közötti vastapsot, s helyette figyelmünket kérte. A szünetben pedig bejelentette, hogy itt is szeret formát bontani. Számára a koncertterem egyben polgári szalon is, ahol a művésszel találkozhat a közönség. Élmény volt látni, ahogyan a negyedórás pauzát töltötte. Időssel, fiatallal, kisgyerekkel.
A gimnázium jövő ősszel elindítja a Fellegi Beethoven-bérletet.