Zongorakoncert a harmadik emeleten!

A képen riportalanyom,

Fellegi Ádám, zongora-művész. Őt kérdeztem egy emailben, hogyan jött létre a lakáskoncert ötlete?

Fel akartam eleveníteni egy szép, ősi hagyományt, amit a hangversenytermek mára kiszorítottak. A gazdasági kény-szerűség is erre vitt. A rendszerváltás idején az Országos Filharmónia elbocsátotta szólistáit. Valamiből meg kellett élnem. Zenélni tudtam, de a koncerttermek bérlése sokba került volna. Az otthonomban nem kell terembért fizetnem, gondoltam.

Magyarországon nem igazán jellemző a nagy lakás. Önnek olyan nagy a lakása, hogy ezt megteheti?

A lakásom szerény, 72-73 négyzetméter, egy lerobbant terézvárosi bérház harmadik emeletén. Akkor még két külön szobám volt ott. A kisebbikben csak annyian ülhettek, ahányan a nyitott ajtón át ráláttak a zongorára. Lift nincs, főleg az idősebb látogatók alaposan kifáradnak, mire felérnek. De én itt születtem, ebben a házban, belenőttem a környezetbe. A lakást fokozatosan átalakítottam., a két szobából egy nagyot csináltattam. Most akár 60-70 ember is elfér, és olyan közelről hallhatják a zenét, mintha a pódiumon ülnének. Már nem nagyon emlékeztet arra, amilyen gyermekkoromban volt. Sok szőnyeg került a falakra. Kiváló akusztikát varázsoltunk, ami ideális a zongorázáshoz, nem visszhangzik túlságosan. Csodálkozom rajta, hogy a kollégák nem utánoznak..

Mi a célja ezeknek a koncerteknek?

A zenét ugyan hallani a Művészetek Palotája erkélyének leghátsó sorában is, de a művész kisugárzása ott nem érez-hető. Fontosak az apró rezdülések, a mimika vagy a hallgatóság egymásra hatása is. Ezek mind jobban érzékelhetők a lakáskoncerten. A zenéhez adott magyarázat is fontos. Az agy két fontos funkciója, a szavakkal gondolkodás és az érzelmi működés nem játszható ki egymás ellen, egymást kell kiegészíteniük. Akár a jó operában, a gondolati és érzelmi tartalom egyszerre jelentkezik. Fontos, hogy a közönség beavatást nyerjen a muzsikához, megismerje a mű formáját, mondanivalóját, a keletkezés körülményeit. Az a célom a házikoncertekkel, hogy a közönség zenei ízlését fejlesszem. De nem szabad ezt túl erőszakosan tenni, mert akkor elkedvetlenednek. Ha az ember lát egy kart kinyúlni a hóból, akkor segítsen, húzza kifelé azt az embert. De ne olyan erősen és hirtelen, hogy kiszakadjon a karja. Szeretetre és türelemre van szükség. A nehéz zenéket meg kell magyarázni, többször el kell játszani. Ha azonban a közönség valamit nem akar elfogadni, azt jobb nem erőltetni. Semmiképpen ne engedjünk a színvonalból! Egy hegyi vezetőnek mindig elől kell mennie, ám nem szaladhat anynyira előre, hogy a csoport ne lássa. Tizenöt év óta azt játszom, amit szeretek, ami felgyújtja a fantáziámat. Régen, a koncerteken ismertető füzeteket adtak, de ma már ritkán készül ilyen. Ha olvasnak is valamit a művekről az előadás előtt, nem tudják azonosítani azzal, amit később hallanak. Oda kell juttatni a mondanivalót, ahol éppen elhangzik! A szöveget pedig, zenei példával kell illusztrálni. Ez Leonard Bernstein találmánya.

Igen, emlékeimben még él, amikor ezeket a programokat a Magyar Televízió is közvetítette. Én is nagyon szerettem. Nagyon fiatal voltam és mégis képes volt "odaszögezni" a televízió elé!

Ő a példaképem. Közvetlenül, de tisztelettel szól a nagy mesterekről. Beszélni és muzsikálni együtt nehéz. Világszerte unikumnak számít, amit csinálok.

Önnek nem ajánlottak még hasonlót ?

Előfordul Budapesten is, hogy egy gazdag villatulajdonos meghív fiatal művészeket, akik olcsón vagy majdnem ingyen játszanak. Ez szép. De én egészen mást teszek. Itt én vagyok a házigazda, a rendező, a műsorismertető, egyszóval minden. Ezt nem utánozzák. Nem elég csak zongorázni vagy hegedülni. Beszélni is kell. Szükség van eredeti gondolatokra a zenével kapcsolatban, ahhoz, hogy tóduljon a közönség. A zenészek nem kapnak kiképzést a gondolkodáshoz és a beszédhez, talán a zeneszerzőket kivéve. Ők viszont ma már nem hangszeres virtuózok, tisztelet a kivételnek. Rendszerint minden pénteken és vasárnap zongorázom felnőtteknek. Ebben az évadban Chopin művei kerülnek sorra. Sokkal több zongoradarabját tudom és szeretném eljátszani, mint amennyi egy délutánba beleférne. Úgy tervezem, hogy valamennyire sor kerüljön. Ezért tehát mindig változik kissé a műsorom, és ezért érdemes többször eljönni. Játszom gyerekkórházakban, haldoklók között, elmegyógyintézetben. Szokatlan dolgokat művelek.

Nem gondolkodik nagy koncerteken? Nem vágyik vissza a pódiumra?

Már nem szívesen mennék vissza a hagyományos zenei életbe. Így talán többet adhatok. Egy gyertya pislákoló fénye a napvilágnál nem sokat ér. De ha alkonyodik, és egyre sötétebb lesz, akkor már értékes. Most kulturálisan - képletesen szólva - sötétedő fázisban vagyunk. A művészet hajója süllyedőben van. Ha valaki a fedélzeten egy kis edénnyel kimeri a beömlő vizet, és visszaönti a tengerbe (bár sokkal több, ami beömlik) mégis talán később süllyed el a hajó, és közben talán megérkezik a segítség. A Római Birodalom bukásával befellegzett az antik kultúrának. A kolostorok sötétjében néhány szerzetes másolta a régi kéziratokat. Talán maguk sem tudtak jól latinul és görögül, de másoltak és átmentettek sok értéket, ami jóvátehetetlenül elveszett volna nélkülük.

Köszönöm, hogy mesélt nekünk. Áprilisban Új-Zélandról is fog néhány vendége érkezni. Remélem, mikor otthon leszek nyáron, nekem is lesz alkalmam néhányszor jelen lenni a lakáskoncertjén. Addig is jó egészséget, sok kellemes délutánt és estét kívánok a művész úrnak, sok érdeklődő látogatóval.

2