Fellegi Ádám a rendszerváltáskor kényszerűségből találta ki, hogy az otthonában fog koncerteket adni. Az elmúlt húsz évben mind többen fordultak meg a terézvárosi lakásban.

 

?A beszéd, az ismertetés az egyik integráns része a lakáskoncerteknek. Újabban már verseket is mondok.? FOTÓ: SCHMIDT JÁNOS

? Honnan jött az ötlet, hogy az otthonában tartson koncerteket?
? A rendszerváltás egyik negatívuma az volt, hogy az Országos Filharmónia néven ismert intézmény elbocsátotta művészeit, köztük engem is. A legtöbben visszamentek tanítani, de nekem nem volt ilyen állásom, és nem kaptam tanári státuszt. Ekkor 48 éves voltam, messze a nyugdíjtól. A koncertélet bizonytalan volt. Ebben a helyzetben lesz az ember hajléktalan vagy utcai muzsikus, de a zongorát nem lehet levinni az utcára. Ekkor jött a lakáskoncert ötlete.

 

? Hogyan fogott a megvalósításba?
? Az adatbázisom gyűjtését még 1987-ben kezdtem egy teltházas koncertem után, ahol arra kértem a közönséget, hogy írják fel a nevüket és címüket egy papírra. Létrejött egy párszázas névsorom. Azóta ez 3400-ra duzzadt fel.

? Hogyan változott az érdeklődők összetétele a húsz év alatt?
? Kezdetben főleg idősebb hölgyek jöttek. Később fokozatosan megjelentek a férfiak és a fiatalok is.

? Reklámozza magát?
? Nem szeretem a reklámot a művészetben. Undorít a hencegés, amikor a művész magát dicséri. Nem emlékszem, hogy Michelangelo vagy Bach verte volna a mellét valaha is, hogy mekkora zseni. Most ez a divat. Azt se szeretem, ha más dicsér pénzért. Sokba kerül. Az én koncertjeim privát rendezvények, belépődíj nélkül. A külső helyszínen adott koncertek biztosítják a megélhetésemet, ezt szórakozásból csinálom. A siker ellenére még nem utánozta senki.

 

? Mit gondol, miért?
? Nem tudom. De ma már hozzám hasonlóan mások is mesélnek a koncertjeiken. A beszéd, az ismertetés az egyik integráns része a lakáskoncerteknek. Újabban már verseket is mondok. Itt megismerkedhetnek egymással az emberek és hozzám is szólhatnak. Nem olyan elidegenedett a forma, mint egy szabályos koncerten. A legmagasabb művészetet akarom szolgálni, ami Bach, Mozart és Beethoven műveit jelenti.

 

? Nincs jó véleménye a kortárs művészekről?
? Abban a privilegizált helyzetben vagyok, hogy tudom, hogy miről beszélek. Én mutattam be a legtöbb új művet, és ismertem a szerzőket is. A második világháború után keletkezett zenékből szerintem semmi nem fog fennmaradni. Talán a Beatlesnek van valami esélye. Ennek nem az az oka, hogy ma kevesebb tehetség születik, hanem a kor klímája nem kedvez a művészeti alkotásoknak. Beethoven ismerete a Für Elise felismerésén nem terjed túl, Mozartról csak a csokigolyó jut eszükbe. Nekem az a hivatásom, hogy a magam eszközeivel a lelkesedést ébren tartsam a nagyok iránt. Ebben a személyem nem fontos. Azt sem szeretem, ha látnak, ha zongorázom. Amikor valaki bámészkodni megy koncertre, akkor már baj van. Most csinos, ruganyos testű operaénekesek rohangásznak a színpadon, akik rendezői utasításra anyaszült meztelenre is vetkőznek, ha kell, az énektudásuk meg háttérbe szorul.

? Hogyan változtatná meg a magyar zenei életet?
? Elhárítanám a lehetőséget. Ha egy jó úszó a tengerben észreveszi, hogy egy áramlat a nyílt tenger felé sodorja, akkor a legjobb, amit tehet, hogy elmondja a halotti imát. Egy tengeráram ellen a legjobb úszó sem tehet semmit. Szerintem művészeti összeomlás közeledik.

? Ha ilyen rossz a helyzet, ön miért nem hagyja abba?
? Egy hosszú távon vereségre ítélt ügyet szép dolog szolgálni. A művészet híveiért tevékenykedni méltó feladat számomra. Ez a munka boldoggá, fiatalossá tesz, ha úgy tetszik, elszórakoztat. Az én tevékenységem egy pislákoló gyertyához hasonlítható, ami napfényben nem is látszik, de ha sötétedik, akkor az a gyertya nagyon jól jön.

	Névjegy 1941. december 30-án született Budapesten. Zongoraművész-tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte kitüntetéssel. 1966-ban első díjat kap a bécsi Intenationaler Meisterkurs versenyén. 1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor. 1970-től 1990-ig az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája. 1989 és 1996 között önálló műsorokat készít és vezet a Magyar Televízióban. 1981-ben Liszt Ferenc-díjjal jutalmazzák.