Fellegi Ádám koncertkísérletei
december 8th, 2008 @ 14:24 > muzsaymamut (Hegyvidék)
A több más mellett lakáskoncertjeiről is ismert, világhírű zongoraművészünk, Fellegi Ádám ismét kitalált valamit, hogy a zeneismertetésekkel fűszerezett, meghitt kamarahangversenyek alkalmával még közelebb hozza hozzánk a zenét. A Zichy Jenő u 41-be rendszeresen ellátogatók megszokhattuk, hogy zongoraszonáták és egyéb szólóművek élvezetére számíthatunk, de a művész ebbe a szűkített zenei körbe nem tudott belenyugodni, különösen, hogy tervbe vette a ma már méltatlanul háttérbe szorult kamarazenei kompozíciók és egyéb művek megszerettetését, megismertetését is.
1.
?Tegye fel a kezét, aki Beethoven ?Főherceg trióját? hallotta már élőben!? ? hangzott a felszólítás, és valóban nemigen akadt köztünk ilyen. Az egykor elsőszámú zenei élvezet, a kamarazenélés mára a nagyzenekari koncertek mögött háttérbe szorult, ? popularitását tekintve ?, a hangversenytermekben és a lemezvásárlásban is. Pedig a klasszikus alkotók életművében általában jelentős helyet foglalnak el ezek az opusok. Beethoven 1811-ben tanítványának, Rudolf főhercegnek ajánlva írta meg az op. 97-s B-dúr ?Erzherzogtrio?-t, ezt az áradó lírával és nekiszökkenő jókedvvel egyaránt átfűtött, izgalmas, zongora ? hegedű ? gordonka kompozíciót. Hogy lehet ezt egyedül előadni?
Fellegi Ádám a hegedű és cselló együttes játékát két muzsikustársával és egy karmesterrel előre rögzítette, ők négy hangszóróból láthatatlanul szólaltak meg a szobában, a karmester pedig a televízió képernyőjéről intett be az élőben játszó zongoristának, hogy a produkció ne essen szét, és ezzel megszületett a komolyzenei fél-playback hangverseny! Majdnem olyan tökéletes élménnyel, mint ha a teljes triót élőben láttuk-hallottuk volna a lakásban, főként, ha valaki lehunyt szemmel mélyedt el a muzsikában.
Mielőtt az ellenzők háborgó kórusa megszólalna, gondoljunk át néhány lehetőséget! Fontos lépés lehet ez a sikeres kísérlet a komolyzene megszerettetésére. Nem helyettesíti a teljes koncerttermi vagy a lemezhallgatási élményt, de új lehetőségekkel bővíti azt. Miként a popzenében, így a komolyzenében is lehetővé válik, hogy ahol nem tudnák megfizetni a több muzsikus, vagy zenekar meghívását, esetleg hely sem volna ezek elhelyezésére, ezzel lehetővé válik a vezető muzsikussal való személyes találkozás, de a szóló játékon túli darabokkal is kiegészülve. Több emberhez jut el az élmény. Ugyancsak a popzenénél, pontosabban a karaoke műfajánál maradva, ha megvásárolhatók volnának (lesznek?) szólista nélküli DVD hang-képfelvételek, akkor bárhol egy megfelelően felkészült művész, vagy amatőr muzsikus együtt játszhatna (pl. társak hiányában) akár kamarázva, akár nagyobb műveket előadva másokkal: a legnagyobb művészekkel is. Ez az élmény tanulásra serkent, és bizonyára ösztönző lehet a zenében való elmélyülésre is. Nem helyettesíti a belé fektetett művészi munkát, de pl. a felkészülés folyamatában egy profinak is jó ?edző? lehet. Azt hiszem ma még szinte át sem látható távlatai vannak, amit a technikai haladás csak egyre jobbá tehet. A módszer felvethet ugyan szerzői, illetve előadói jogi kérdéseket is, de ezek tisztázása megoldható. Az ötletet Fellegi Ádám zongoraművész mindenesetre már levédette.
2.
Fellegi Ádám zongoraművész Zichy Jenő u 41. alatti lakáskoncertjein még egy kísérleti technikai újítás részesei is lehettünk, ami talán nem annyira jövőbe mutató, mint a legutóbb elemzett fél-playback kamarázás, mégis érdekes eredményt, plusz élményt adott.
A film hőskorában a némafilmeket mozi-zongorista kísérte, aki a látott jeleneteket népszerű dallamokkal és improvizációkkal egészítette ki, ?értelmezte?. Amikor még szinte minden polgári és főúri lakásban volt zongora (nem csupán dísznek), az emberek szívesen játszották el a népszerű operarészleteket, más hangszerekre írt darabokat átiratok, vagy egyvelegek (potpourri) formájában. Az átiratokat nem egyszer a legnagyobb mesterek, pl. Liszt Ferenc, vagy napjainkban Kocsis Zoltán készítették, készítik. Fellegi Adám most ezeket ötvözve megfordította a folyamatot: a zongoraátiratot kísérte vetített előadás-rájátszással.
Wagner zenedrámái bár gyönyörűek, terjedelmes időtartamunk okán többeket elriasztanak. Az ő operáira is születtek, születnek zongoraátiratok, így Hugo Wofé is. A Walkürhöz Wolf ? bármi furcsa ?, éppen a ?sláger? Walkürök lovaglása részt nem is írta bele a maga zenei zanzájába. Fellegi Ádám némi szabadsággal ezért egy másik átiratból ?visszamentette?, s a zongoramű elejére montírozva, zenében mintegy előre vetítette az emberek sorsába beavatkozó istenek sorsszerű közeledését. A lakáskoncert meglepetése azonban vetítés volt. Bár a zene és szöveg is fontos, Wagner zenedrámáinak kevés cselekményében kulcsjelenetek vannak, melyek látványa nélkül a szerző teljes akarata sem pontosan érvényesül. Zongoraművészünk ezért külföldi operaelőadások vetített jeleneteivel kísérelte meg visszahozni a zongorajátékot kiegészítő drámai látványelemeket, s közéjük a némafilmekből ismert szövegvetítéssel montírozta be a szüzsé (és zenei szövet) megértéséhez legfontosabb cselekménymondatokat.
A vetített kép, ha az énekesek tátogását közelről néztük, nem mindig szerencsés, de az operarendezés olyan elemei, mint a walkürök vágtató lovai, a testvérszerelem extatikus egymásra találása, a Siegmundot egy jelképes, fehér lepellel halálba átkísérő Brünhilde ?némajátéka?, vagy a Tűzvarázs és Wotan búcsúja érzékletes képsorokkal jól egészítették ki a zongorán felhangzó lírai és drámai áradást. A közönség élménye ? mint a koncertek követő beszélgetésből kiderült ? megoszlott: volt, akinek a kép nem adott többletet a zene élvezetében, sőt némiképp elvonta figyelmüket a zongorától, a túlnyomó többségét ellenben segítette az élmény komplex befogadásában.
Ismét csak azt kell mondani, ha a zene népszerűsítésében egy nagy művész a hagyományos előadási módok mellett kísérleti utakat is keres, az mindenképp csak előre viszi a művészeteket, mert sikereiből, vagy sikertelenségeiből is lehet tanulni. Fellegi Ádám lakáskoncertjeinek előzetes bejelentkezés alapján bárki részese lehet, ha pedig valaki a vele való hagyományos, koncerttermi találkozásokra tart csak igényt, időnként erre is van mód. Én mindenesetre köszönöm, hogy egy ilyen jelentős művész nem elégszik meg az interpretálással, de a tanítás, népművelés gyönyörűségével és önmaga által megteremtett kísérletekkel is megpróbálja átadni a szépet azoknak, akikhez még nem, vagy nem elég alaposan jutott az el.
|