"Régi, elegáns lépcsőház, egy elegánsabb korból. Nagypolgári lakás. Tökéletes színhely egy szokatlan zenei kompozíció kibontásához. Wagner rajongóként rettentően kíváncsi voltam arra, hogy mennyire lehet pusztán zongorával átadni ugyanazt az érzésvilágot, mint amit Wagner nagyzenekari művei nyújtanak. Az élet apró örömei. Bevallom, soha sem voltam még egy művésznek a lakásán sem, így eleinte kissé megszeppenve lépkedtem fel a lépcsőkön. A barátságos fogadtatás azonban meghozta gyümölcsét; a beszélgetést magáról Wagnerről, a műveiről, a vitatott antiszemitizmusáról. Mindig nagy kiváncsisággal töltött el, hogy a művész, aki előadója a műveknek, hogyan éli meg a saját játékát. Miként fekteti bele a wagneri játékba saját stílusát, milyen hangokat játszik erősebben, milyeneket lágyabban. Ez a zene igazi, klasszikus értelemben vett tartalma, amit ma már sajnos nagyon kevesen értékelnek és művelnek. Ez a művészet, mely önmagában is gyönyörködtet. Az előadás keretei között olyan részek is megfogtak a játékból, amelyek egy szál zongorával ? szerény véleményem szerint ? sokkal jobban átjöttek, mintha az Operaházban ültem volna. Az alacsony basszus hangok hirtelen bejátszása, majd az éles váltás a magasabb hangok felé tökéletesen visszaadta azt a drámai hatást, amelyet Wagner művészete képvisel. Különösen tetszett a vizuális aláfestés, (jelenetek az opera előadásokból, a történet leírása) mert jobban meglehetett érteni a zene íveit, völgyeit és csúcspontjait, a színpadi gesztikuláció segítségével. A művészet óceánjában számomra Wagner a leghatalmasabb fregatt. Nagy élmény volt felszállni rá, és sortüzet ontani az emberi közönyre és érdektelenségre, amely manapság általános az ilyen dolgok felé. Alig várom a következőt. Az ember mindig áhít és elbukik, de az ilyen estéken mégis nyer valamit az élettől. Peti Zsombor"
Sziasztok! Az ELTE-ÁJK Instruktori Körének változatlanul célja, hogy színvonalas eseményeket hozzon létre, sok esetben olyanokat, amik a nagyközönség előtt nem nyitottak. Május 3-án jártunk először a világhírű Liszt, Pro Urbe és Rubinstein-díjas versenyzongorista, Fellegi Ádám saját lakásán, hogy a zenetörténet legnagyobbjain keresztül beszéljen nekünk a művészetéről. Mindannyiunk számára hatalmas élmény volt, hogy egy teljesen személyes térben, egy nappali foteljéből vagy kanapéjáról hallgathattunk pl. Mahlert! Most az őszi szemeszter elején újra vendégül lát minket a Művész Úr! Szeptember 20-án a Mester legújabb zene- és kultúrtörténeti áttekintését Wagner életművébe ágyazva adja át nekünk. Filmvetítés, zongora, Wagner, versek, magyarázatok... Az este limitált férőhelyes, komolyzenei hozzáértést nem igényel és csak nekünk szól. A zongora alatt becsületkassza, a konyhában üdítő, bor, szendvics és a Daubner cukrászda süteményei várnak! A lakáskoncert után közös beülés, hát pörgessük meg ezt is!!! "Különleges meghívás az ELTE joghallgatóinak és más egyetemek diákjainak, valamint barátaiknak, barátnőiknek, ismerőseiknek! Nem tudok ellenállni a Gyűrű Ura iránti rajongásomnak, és zongorán fogom előadni Tetralógiája világító csúcspontjaiból összeállított műsorom, vetítéssel kombinálva az összművészet (Gesamtkunst) nevében. Tudom, hogy a zongorára való átültetésnek már a gondolata is elborzaszthatja a sok Wagner-rajongót, akik a zenekari varázst (is) csodálják a nagy műben. De mentségem, hogy barátainak maga Wagner is így mutatta meg a készülő műve felvonásait, a férfi szólamokat maga énekelve (!) saját zongorázásához (az énekléstől én azért eltekintek). Gondolnom kell a sok zenerajongóra, akik éppen Wagnertől idegenkednek a legváltozatosabb okokból. Őket akarom meggyőzni elsősorban, félresöpörve minden gátlásom. Hajt a vágy! A megértéshez a szokásosnál valamivel alaposabb szóbeli magyarázat és vetítés járul, amelyhez részleteket kölcsönöztem 3 különféle legendás Wagner-előadás dvd felvételeiből. Ezek hang nélkül, valahogyan a némafilm módjára kísérik a zongorajátékot, néha szöveges betoldásokkal. Miért ez a sok hűhó? Mert úgy érzem, Wagner éppen most a legaktuálisabb, az Arany és a Hatalom görcseiben fetrengő világunknak szóló tiszta trombitajel, a Megváltás felé végtelen erővel törő legnagyobb Áttörés, amellyel művész valaha meghaladta kora és a Művészet természetes korlátait. És, ha most úgy érzem, engem hív e trombitajel, nem maradhatok rest, gyáván hivatkozva gyenge képességeimre és az itt adódó feladathoz való méltatlanságomra. Ha kitart mellettem barátaim csapata, akkor együtt szemlélhetjük-hallhatjuk, mire képes a szellem, ha a Végzettel kel birokra. Újra szeretettel várom hát az ELTE Instruktori Körét és a Kör Budapest-Bamako rally csapatát, hogy együtt töltsük ezt az estét!" Fellegi Ádám 2011. szeptember 4. A plakát alapjául szolgáló fotóért ezúton is köszönet Balog Róbert fotóművész barátomnak, aki egy teljes sorozatot készített a művészről, a plakátért pedig öcsémnek, Keczán Máténak! http://www.facebook.com/event.php?eid=155670277853739
Balog Róbert fotója Fellegi Ádámról
Fellegi Ádám
Az ELTE-ÁJK Instruktori Kör (IK) és az "IK-ELTE Bamako team" kulturális körútjának legutóbbi állomása 2011. május 3-án Fellegi Ádám lakása volt. Az IK-sok csapatához persze mások is csatlakozhattak, így vehettem részt én is ezen a programon, amit ezúton köszönök a szervezőknek! A nagynevű zongorista tehát otthonában fogadta a klasszikus zene iránt érdeklődő mintegy harminc főt, hogy mesés audiovizuális élményben részesítse a megjelenteket. Igen, direkt használom ezt a kifejezést, hiszen a művész virtuóz zongorajátékát kivetített látványelemekkel színesítette, amelyek egy-két irodalmi citatummal együtt abban segítettek, hogy ne csak komolyzenei darabokat ismerhessünk meg, hanem az azokat előadó személyt is. Read the rest of this entry ?
|