Mai reneszánsz emberek

Sebő Ferenc
Kép: Teknős Miklós


Főként folklór- és ismeretterjesztő programokat ajánl a heti kínálatból Sebő Ferenc előadóművész-zeneszerző, a Hagyományok Háza művészeti vezetője. Szembeszáll az újra felbukkan "proletkultos" hevülettel is.

"Betáblázott" napjaim vannak, ritkán adódik, hogy szabadidős elfoglaltságként menjek el valahová. Sokszor az otthoni DVD-nézésre jut csak idő - kezdi, hozzátéve, szép gyűjteménye van már kép- és hanglemezekből. Szereti a történelmi filmeket, a jó drámákat. Egyébként minden műfaj érdekli, ha a produkció jó.

Elöljáróban megjegyzi: csak olyan programot, szereplőt ajánl, amit, illetve akit maga is jól ismer. A hét programkínálatából elsőként a Nemzeti Színház csütörtöki gálaestjét emeli ki, amelyet Faludy György 95. születésnapja tiszteletére rendeznek. Nem utolsósorban azért, mert fellép Tihanyi László is, egy nevezetes "civil": már a hatvanas években gitárkísérettel énekelte Faludy verseit, amikor azok még be voltak tiltva. - Nagyon jól eltalálta akkor a magyar költő Villon-balladáihoz illő hangulatot, olyan illúziót keltett, mintha valódi Villont hallgattunk volna - emlékezik. Örül annak, hogy Tihanyi, aki egyébként szűcsmester, most is lehetőséget kap a megszólalásra.

Hosszasan elidőz a szombati etyeki Kezes-lábos Fesztivál rendezvényein. Ezek egyikén, délelőtt a Felvidékről származó Agócs Gergely mesél gyerekeknek. Az előadót színes egyéniségnek tartja, aki a mesélés mellett dudál is, és a folklór széles palettáján mozog. Igazi "reneszánsz ember". Jól példázza, mire való a művészet: segítsen élni. Megjegyzi, a mesemondás manapság újra divatos, sajnos, sokan már nem élnek azok közül, akik még tudták a meséket. - A mesegyűjtésben lemaradtunk a népzene, a néptánc mögött. Jellemző, ahogy legutóbb Kallós Zoltánnal beszélgettünk arról, filmre vesszük következő gyűjtőútját. Kérdtem tőle, vajon azok, akik korábban olyan szép balladákat mondtak, meséket nem tudtak? - Hogyne tudtak volna - válaszolt Kallós -, de nem mondtátok, hogy kell! - Alighanem így jártunk sok régi adatközlővel, nem mondtuk nekik, hogy kell. Maflák voltunk - korholja magát is.

Megtoldja azzal, hogy szinte egységes az egész európai mesekincs. A finnek készítettek korábban egy katalógust, amely kimutatta, a motívumok azonosak az eszkimók földjétől a Balkánig mindenütt. Eredetük pedig visszavezethető egészen a görögökig.

Ezután a Fonó Budai Zeneház szerda esti programját említi, amelynek Tánctanulás Savanyúval a címe. "Savanyú" egy régi táncos mozgalmi neve a Bartók együttesből, aki magával ragadó tanár. Viszonylag ritka, hogy a táncházak nálunk egy-egy ilyen központi figura köré szerveződjenek, pedig - mint megjegyzi - ez a hagyományban így volt. A legjobb táncos és mulattató, a "kezes" mindig az éltetője a falusi táncmulatságnak, de általában a közösség szervezésének is. Ezt a tudást Sebőnek is el kellett sajátítania, amikor a legendás Kassák Klubban megszervezték a táncházat. Itt visszatér egy pillanatra Etyekre, ahol viszont a prímás "Szalonna" és barátai lépnek fel. - Ő is olyan személyiség - jegyzi meg -, aki együttesével kitűnő hangulatot tud teremteni. Leginkább a moldvai csángók kiszólása illik rá: "olyan jó ember, tedd a sebre s meggyógyul".

A Pécsi Napok fesztiválsátrában viszont szombatra világzenei programot hirdetnek, a Boban Markovic Orchestarét. Ez alkalom arra, hogy elmondja: zavarossá vált a "világzene"-fogalom, nem is szereti. Boban Markovic például nem világzenét, hanem európai zenét játszik. Ugyanis nem keveri bele a balkáni muzsikába a Csendes óceáni vagy a dél amerikai hagyományt is - amelyek önmagukban nagyon szépek. A délszláv előadó eléggé érdekesnek gondolja a saját zenéjét ahhoz, hogy akár egymagában "világszám" lehessen. Mi se legyünk tele kisebbségi érzésekkel - bíztat -, hogy csak az a jó, amit mások játszanak. Ez provinciális magatartást alakíthat ki. A Kárpát-medence hagyományvilága elképesztően gazdag, az európai kultúrtörténet szinte minden korszakát rekonstruálni tudjuk belőle.

Végül Fellegi Ádám szerdai zongoraestjére hívja fel a figyelmet a pécsi Művészetek Házában. Szereti azt a műfajt, amelyet Fellegi még a lakásán vezetett be: leszáll a magaslatról, tudomásul veszi, hogy a zene is műveltség, amelynek elsajátítása feltétele az élvezetnek, és ebben nyújt segítséget. Elmagyaráz bizonyos összefüggéseket, tájékoztat. Különösen fontosnak tartja ezt ma, amikor újra előfordulnak olyan "proletkultos" nézetek, hogy a komolyzene "burzsoá" hagyomány, az iskolában nem azt, inkább rockot kellene tanítani.