Zenés vasárnap délután - nem csak vájtfülűeknek!

Már a lépcsőházban hallatszott a Steinway zongora gyönyörű csendülése, miközben  a régi belvárosi ház harmadik emeletére felkaptattunk. Az idős mester lakásának nappalijában a zongoránál ült és elmerülten játszott, miközben a vendégek, azaz a koncert hallgatói elfoglalták helyüket a sorba rakott karosszékeken.

Nem vagyok  koncertjáró, a klasszikus zene valahogy kimaradt az életemből. A művész személyisége és a hely különlegessége most mégis odavonzottak. Olyan volt, mintha vendégségbe mentünk volna és Fellegi Ádám csak nekünk játszana.

Annál is inkább, mivel a dallamok felcsendülése előtt kis bevezetőt tartott, ismertetve az előadásra kerülő zeneműveket és a zeneszerzőket, mintegy hangulatilag előkészítve azokat. A "meséjébe" beleszőtte kicsit a saját életét, és egy-egy reflexiót a világban zajló eseményekről is.

A művész lakásában, a könyvei, a bútorai, a szőnyegei között ülve és hallgatva a zongorajátékát, a szárnyaló dallamok elvarázsoltak, megérintettek. Klasszikus zene még sosem került hozzám ilyen közel.

A szünetben a vendégeket a konyhában egy kedves háziasszony kávéval és süteménnyel kínálta, valaki még saját sütésű brawniet is hozott. Miközben a finomságokat majszoltuk, az előszoba falát díszítő plakátokat és fényképeket nézegettük, melyek a művész hazai és külföldi szerepléseire emlékeztettek. A közvetlen, barátságos mester szívesen beszélgetett vendégeivel, minden érdekelte, mindenről volt véleménye.

A koncert második részében Chopin darabokat hallhattunk. A bevezetőben a zeneművész lelkesülten beszélt a magyar és a lengyel történelemről, a "forradalmi" etűd keletkezésének körülményeiről.

Lakáskoncert sorozata 33 éve tart. Újabban szavalatokkal is meglepi hallgatóit. Ezúttal Vörösmarty Mihály A vén cigány című költeményét szavalta el nagy átéléssel.

Fellegi Ádám 50 éve zenél. "Zongoraművész-tanári diplomát szereztem - vereset, kitüntetéssel - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Azóta a Magyar Állam Liszt díjjal tüntetett ki, és az egyik Liszt versenyen megnyertem a legjobb modernzenei előadó díját. Pro Urbe Budapest, Arthur Rubinstein díj (Rio de Janeiro) és hasonló, hiúságot növelő események tarkították szakmai életem, sok-sok csalódás mellett." - írja magáról honlapján.

Ritkaság, hogy egy nagy művész otthonát és lelkét kitárva ilyen közel engedje magához a közönségét. Ezzel talán olyanokat is "elcsábít", akik egyébként távol maradnak a hangverseny termektől. Különleges élménnyel lettünk gazdagabbak.

A lakáskoncert programja Fellegi Ádám honlapján tekinthető meg.

Appassionata ötünknek

Jó pár évvel ezelőtt történt, amit most elmesélek. Barátok látogattak meg a németországi Rostockból, és magukkal hozták két serdülő unokájukat is, hogy megmutassák nekik azt a Magyarországot, ahol ők fiatal korukban gyakran nyaraltak. A szigorú kelet-német rendszerből jőve a hetvenes években Budapest és a Balaton jelentette a szabadság netovábbját. Akkoriban kevéske költőpénzüket jobbára a Zeneakadémián és az Operaházban "verték el". És persze langosch-ra és sült keszegre a Balaton-parton. Nos, ezekkel a szellemi és kulináris finomságokkal akarták az unokáikat megismertetni.

Mielőtt azonban elindultak volna, megkértek, hogy rendeljek jegyeket az Operába. Igen ám, de - ez még a Covid előtt történt - égen-földön nem volt szabad ülőhely, hiába mozgattam meg minden zenei kapcsolatomat. Ugyanez volt a helyzet a Zeneakadémiával is. Mit tegyek, hogy ne maradjanak zenei élmény nélkül?

Eszembe jutott Fellegi Ádám zongoraművész, akinek lakáskoncertjeire én már évek óta jártam. Nagy szerencsénkre, oda sikerült helyet foglalni. Hurrá! Nem maradnak zene nélkül a németek! Barátaimnak elmondtam, hogy egy híres zongoraművészhez megyünk, akinek a lakáskoncertjei nem csak Budapesten számítanak különlegességnek, de Bécsből, Svájcból és a környező országokból is - olykor autóbusznyi - látogató jön meghallgatni a Mestert.

Elindultunk hát a hatodik kerületi Zichy utca 41-be. Felszóltam a kapucsengőn, hogy a koncertre jöttünk.

Az tegnap volt! - hangzott a válasz. Megsemmisülve álltam ott: barátaim klakkban-frakkban, én pedig eltévesztem a dátumot! Eldadogtam nekik, hogy entschuldigung, és hogy szörnyen restellem, satöbbi. Mindezt hallotta a kaputelefonon át a Művész úr is.

Hát kérem szépen, adok én önöknek koncertet, de lassan jöjjenek fel (3. emelet), mert át kell öltöznöm...

 Képzelheti az Olvasó, hogy mit éreztem! Megkönnyebbülést, meghatottságot, mély hálát.

És ezt tetézte Beethoven Appassionatája, amit Fellegi Ádám a Steinway zongoráján előadott - ötünknek. Szonáta nem volt még ekkora hatással rám, és azóta is ez a kedvencem.

Azt mondanom sem kell, hogy német barátaimnak is különleges, életre szóló élmény volt.

Nelly

Forrás: https://regisegeknek.blog.hu/2024/05/15/lakaskoncert_fellegi_adam_zongoramuvesznel#more18404869