NANOKONCERT
2017.03.11
 
  Manapság mindenki és minden a nagyobbra, az óriásira törekszik. Koncertek stadionokban, százezernyi bámuló néző-hallgató jelenlétében. Ez engem mindig riasztott egy kissé.  
   > tovább >>  
  Exkluzív ajádékötlet
2011.12.31
 
  Ha különleges, személyre szabott zenés ünneplést készítene szerettei számára forduljon hozzánk!  
   > tovább >>  
 

Hírlevél archívum


2010.08.29
 
  A korábban e-mail-ben kiküldött hírlevél archívuma  
   > tovább >>  
  Babakoncert és zeneterápia egyben
2010.06.20
 
  A napokban egy speciális babakoncertet tartottam sérült gyermekek részére  
   > tovább >>  
  Hírlevél
2009.04.07
 
  Tájékoztató a HÍRLEVELEK kezeléséről  
   > tovább >>  
  Mozart összes (18) zongoraszonátája kapható
2008.11.16
 
  Fellegi Ádám dedikációjával Mozart összes (18) zongoraszonátája kapható  
   > tovább >>  
  Péter és a farkas
2008.11.10
 
  Prokofjev zenés meséje egyszemélyes előadásomban, vetítéssel.  
   > tovább >>  
 
     
  mno.hu  
  > Lakáskoncert Fellegivel: ingyenes, lift nincs >>  
  http://hvg.hu/  
  > Nem kell innen elmenni - Költözzön be Fellegi ... >>  
  http://www.baon.hu  
  > A legkisebbek is élvezhetik az élő muzsikát >>  
  http://underguide.com/blog  
  > Ádám Fellegi piano artist's House concert  >>  
  http://ikthebamakoproject2012.com  
  > ELTE első hivatalos Bamako-csapatának honlapja >>  
  http://www.tripadvisor.com  
  > One in a lifetime experience >>  
  A Heti Világgazdaság 2011 február 5.-i szám  
  > Variációk egy témára >>  
  Lakáskoncert vendégkönyv  
  > Amerikai lakáskoncert vendégek véleményei >>  
  Fehér Rózsa díj  
  > Fehér Rózsa díj >>  
  http://atv.hu/  
  > A kolduló zongoraművész >>  
  Hetek Országos Közéleti Hetilap (XIV/27)  
  > Vájtfülképző kezdőknek - Beszélgetés Fellegi Ádám >>  
  orsiferilove.blogspot.com  
  > Fellegi Ádám bácsinál jártunk >>  
  Népszabadság on-line  
  > Baba®-barát Fellegi >>  
  Kismama újság 2010. február  
  > Programajánló - Lakáskoncertek Fellegi Ádámnál >>  
  FM 97.7, Klubrádió- Bács-Kiskun  
  > Babakoncertek >>  
  reggel.hu  
  > Vereségre ítélt ügyet szolgálni >>  
  FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR ZENEI GYŰJTEMÉNYE  
  > Fellegi Ádám zongoraművész előadása >>  
  www.okosbaba.hu  
  > Fellegi Ádám babakoncertjei >>  
  elitmed.hu  
  > Nyissuk ki az ablakot... >>  
  MTV - Testi Mesék - SOMA műsora  
  > MTV - Testi Mesék - SOMA műsora >>  
  hirado.hu  
  > Örökmozgó - 65 éve született Fellegi Ádám zongoraművész >>  
  CORRIERE DELLA SERA  
  > GHIONE >>  
  wellingtoni Magyar Fészek Hírmondó  
  > wellingtoni Magyar Fészek Hírmondó >>  
  orbankalman.hu  
  > Református egyházközség Pestszentimre >>  
  VAS NÉPE [50. évf. 299. sz.]- A megye napilapja  
  > Vastapsok helyett >>  
  Népszabadság  
  > Mai reneszánsz emberek >>  
  VG.HU - Kultúra  
  > Fellegi Ádám Bachot játszik >>  
  NÉPSZABADSÁG ONLINE  
  > Nem értik meg a komolyzenét? >>  
  Nordbayerischer Kurier (von Frank Piontek)  
  > „Beethovens letzte herrliche Sinfonie“ >>  
  Clavier  
  > Roll Over Beethoven by Jeffrey Wagner >>  
  Muzsay ?MAmut? András blogja  
  > Fellegi Ádám koncertkísérletei >>  
  Kreiszeitung Stuhr-Weyher Zeitung  
  > Fellegi erweckt schlummernde Repertoire-Leiche >>  
  WESER KURIER  
  > Das erste Playback für klassische Musik >>  
  gimagine.com  
  > FELLEGI ÁDÁM Zongoram?vész Magyarországról >>  
  Cambridge  
  > rektori ajánlás Cambridge-ből (UK) >>  
  szeplak.hu  
  > LÁTOGATÓBAN Fellegi Ádám zongoraművésznél Koncert  >>  
  THE BUDAPEST TIMES  
  > Beethoven brought home by down-to-earth virtuoso >>  
  THE HINDU  
  > Heroic composer and performer >>  
  Nordbayerischer Kurier -> Online-Ausgabe (www.bayreuth.de)  
  > Löwenpranke und Katzenpfote >>  
  Nordbayerischer Kurier  
  > Hommage an einen Jubilar >>  
  hu.wikipedia.org  
  > Wikipédia - Fellegi Ádám >>  
     
 
A kolduló zongoraművész
2010.07.20 - http://atv.hu/
 

 ATV.hu

A kolduló zongoraművész

Beszélgetés Fellegi Ádám zongoraművésszel.

Amikor Fellegi Ádámtól időpontot kértem, ragaszkodott hozzá, hogy a beszélgetésre egy házi koncertet követően kerüljön sor - olvasható a Hetekben. A művész úr otthonában fogadja a honlapján bejelentkezett zenerajongókat, akik általában nem a koncertbérlettel rendelkezők soraiból verbuválódnak. Belvárosi, harmadik emeleti lakásának zongorája mögött ülve zene- és művészettörténeti kísérőszövegekkel teszi érthetővé a darabokat az egybenyitott szobákba zsúfolódott hallgatóság számára. Ezúttal sérült gyermekeknek játszott, akik közül egyeseket a zongorára terített pokrócra helyeztek szüleik, míg másokat a hangszer környezetében szétszórt játékok közé. A terápia lényege: az élő zene.

A telefonban, egy nagyon szép jelzős szerkezetbe csomagolva azt mondta nekem, hogy az Ön házi koncertjei tulajdonképpen kimerítik a koldulás fogalmát.

A rendszerváltozáskor a filharmónia összes szólistáját elbocsátották, én voltam az egyik. A többieknek volt máshol tanári állása, ezért nem kerültek akkora bajba egzisztenciálisan. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert még tíz évem volt hátra a nyugdíjig, és a továbbra is állami pénzen működő koncertszervezésnek sehogy sem akaródzott engem is meghívni. Ebben mondjuk az is szerepet játszhatott, hogy kirúgásom után a filharmónia munkásőrséghez hasonló megszüntetését szorgalmaztam. Mivel komolyan fenyegetett a hajléktalanság réme, arra gondoltam, hogy utcazenész leszek, csak hát egy zongorát nem lehet levinni az aluljáróba. A másik megoldást választottam: fölhívtam az embereket a lakásomra. A hangversenyéletből kiszorultam, ezért nem a folyó túlzsúfolt torkolatánál álltam neki aranyat mosni, hanem kerestem egy elhagyatott szakaszt, ahol kétségtelenül kevesebb unciát lehet összegyűjteni, viszont békén hagyják az embert, és még a zenei kultúráért is tehet valamit.

Például mit? Ön szerint minek köszönhető a komolyzene ilyen nagyarányú térvesztése?

Sajnos azt kell mondanom, hogy az élet az evés, ürítés, alvás hármas funkciójára redukálódott, az emberek fokozatosan elvesztik a felséges iránti érzéküket, nem tudnak meghatódni, nem ismerik a gyöngédséget. Ebből következik többek között az is, hogy zeneileg egyre műveletlenebbek vagyunk, és amit nem ismerünk, azt nem szeretjük. Nem tudunk kottát olvasni és énekelni. Még a Himnuszt is CD-n hallgatjuk, némán, nem merjük kiereszteni a hangunkat. Az már szinte fehér hollónak számít, ha valaki meghallja azokat az összhangzatokat, harmóniákat, amelyek az utóbbi háromszázötven év modern nyugati zenéjének a lényegét képezték. És most nem a képzettségről beszélek, hanem az ösztönös megérzésekről, hogy milyen különbség van, mondjuk a dúr és a moll között. Aki ezt nem hallja, arra egész egyszerűen nem hat a komolyzene. Akár itthon, akár Nyugat-Európában megy be az ember egy zeneműboltba, a komolyzenei részleg eltörpül a pop-rockhoz képest. A kottaboltok sorban bezártak, már szinte alig árulnak partitúrákat. Igaz, zongorákat se nagyon látni, állítólag nem fér el, elég a pianínó, pedig érdekes módon a háború előtt még a fürdőszoba nélküli lakásokban is volt hely egy páncéltőkés zongora számára.

Eddig a kórisme, de az előbb azt mondta, hogy tud is valamit tenni az általános elbutulás ellen, még ha nem is a koncerttermekben.

A koncerttermekbe egy szűk, igényes réteg jár, vagy mert így szocializálták, vagy sznobériából. Én úgymond a műélvezők utánpótlását nevelem, amikor szavakkal közelítem meg a zenét, és a darab előadása közben elmagyarázom, mikor mire lehetne, kellene figyelni. A beszéddel sok új hallgatót nyertem meg a komolyzene számára. Egyébként ez nem új találmány, a koncertkalauz-könyvek is ezt csinálták régen. Ezeket a rendes polgári közönség egykor még elolvasta a koncert előtt. Ma már nem olvasnak ilyesmit az emberek, de én egyszerű szavakkal, szakkifejezések mellőzésével bevezetem őket a zene birodalmába. Nagyon hálásak érte.
 
Lenne kedves egy nagyon egzakt példát mondani, hogy néz ki ez a gyakorlatban? Bartókot vagy Beethovent játszik és közben azt mondja, hogy??

Mondjuk Beethoven szimfóniákat játszom Liszt Ferenc zongora-feldolgozásában, és közben elmondom, hogy a fő téma állítólag egy horvát népdal töredéke, és mivel Beethoven annyira szerette a természetet, nézzük meg, hogy milyen technikával utánozza a madárhangokat. A hirtelen hangnemváltást azzal illusztrálom, hogy a napsütötte rétről belépünk a sötét erdőbe, ahol más a levegő, a fény, másképp érezzük magunkat, és ugyanazt halljuk, de mégsem ugyanaz. Utána megéreztetem velük, hogy milyen a vihar, és a vihar után a pásztorok hálaadása, akik túlélték a vihart. A vihar nem csak rossz, hanem jó dolog is lehet, mert megéled tőle a természet. A darab vége pedig már fölemelkedik Istenhez, hiszen Beethoven nem véletlenül adta azt a címet egy dalának, hogy: Isten dicsősége a természetben. Ő nem a templomban imádta az ő istenét, hanem az erdőben, és annak a templomnak az oszlopai a fák voltak.

És amikor elmagyarázza a zenét, látja a közönségen, hogy utána értő fülekkel hallgatják?

Mondjuk inkább azt, hogy értőbb fülekkel. Azért gondolom, hogy van értelme és eredménye, mert rengeteg hálálkodást kapok szóban és írásban is, és visszatérő vendégköröm van. Minden szezon végén, májusban megnézem a vendégkönyvet, hány név szerepel benne. Háromezer ötszáznál járok, és folyamatosan jönnek az érdeklődők, főleg fiatalok. Ez a legfontosabb.

Olvastam a vendégkönyvében egy köszönetnyilvánítást, bizonyos babakoncertért. Babáknak is játszik?

Persze! Komolyan vettem a kodályi mondást, miszerint a zenei nevelést kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni. Azért volt a zsidó és német családoknál annyi muzikális ember, mert a gyerekek állandóan zenében fejlődtek. Nyilván nem hallgatták vigyázz ülésben, ki-be szaladgáltak, de hallották, amíg a papa, a mama, vagy éppen a nagybácsi Brahmsot játszott, vagy valamelyik rokon egy Schubert dalt énekelt. Kísérletek sorával igazolható, hogy a gyerek két éves koráig hihetetlenül befolyásolható, mind a nyelv-, mind a zenetanulás szempontjából. Mire elkezd beszélni, gyakorlatilag már sok minden eldőlt az életében. Ebből a megfontolásból játszottam rendszeresen egy szülészeti klinikán. A kismamák az anyaméhben gömbölyödő babájukkal együtt hallgatták, majd amikor megszültek, továbbra is jönni akartak. Így lett a terhességi koncertből baba koncert.

Aztán rájöttem, hogy az élet másik végpontjával sem foglalkozik a hivatalos hangverseny élet: a haldoklókkal. Úgyhogy Hospice osztályokon (végső stádiumos rákbetegek magas szintű ellátó egysége ? a szerk.) is játszottam a haldoklóknak. Nagyon felemelő tapasztalat volt. Egy agydaganatos ifjú hölgy, aki egykor a Magyar Rádió énekkarának tagja volt, egy nappal a halála előtt Mozart zenéjére fölébredt a kómából, és megpróbált tapsolni, csak már nem tudta összeütni a két kezét. Akik valaha muzikálisak voltak, életük utolsó pillanatában is nagyon érzékenyek a zenére.

Mit tud a zene, amit a többi a művészeti ág nem tud? Egy kép például azonnal kifejti hatását, míg az irodalom vagy a zene esetében a mű végére kell érnünk, hogy megfogalmazhassuk összbenyomásunkat.

A kép általában nyugodtan hagyja szemlélőjét, még akkor is, hogyha nagyon nagy tetszést kelt. Gyönyörködtet, de nem robbant fel belülről. A zene közvetlen hatásával csak az illatélmény versenyezhet. Akár büdöset, akár finomat szagolunk, nincs is időnk gondolkodni, máris megvan a benyomás. Sajnos a szaglóérzékünk nem eléggé differenciált, nem alkalmas arra, hogy művészetet építsünk rá, szagszimfóniát legfeljebb kutyáknak lehetne csinálni. A legtöbb művészet úgy hat az emberekre, mintha kívülről hőt közölnénk, melegítjük, sütjük vele a műélvezőt, mint a napocska. A zene viszont olyan, mint a mikrohullámú sütő, amelyik a tárgy, vagyis hasonlatunkban a zenehallgató közepében teremt egy meleg gócot, ami egyre forróbb és kifelé a felszín felé terjed. Ezért a zene valamennyi művészet koronázatlan királya. Ezt maguk a költők, írók, és festők is elismerik. A Mennyországban a művészetek közül csak a zene létezik, és meggyőződésem, hogy a földi zene a maga elmosódott határozatlanságában közelebb visz Istenhez. Mindezt úgy állítom, hogy én magam teljesen ateista nevelést kaptam, mint egy olyan valaki, aki ?41-ben született és az ?50-es években járt iskolába. Egyszerűen nem volt téma Isten. De, amikor elkezdtem Bachot játszani, elkerülhetetlenül azon gondolkodtam, hogy amiben ő hitt, az nem lehet butaság. Összeveszett az eszem az érzéseimmel. Utánaolvastam és megtudtam, hogy nem csak nagy művészek voltak hívők, hanem nagy tudósok is, akik felfedezéseikkel a Biblia több ezer éves állításait fordították le a tudomány nyelvére. És ahogy játszottam, egyre több akadály hárult el bennem az istenhit útjából.
 
Ezek szerint Ön hisz abban, hogy egy pietista zeneszerző Istenhez való viszonya átjön a zenéjén, mint kommunikációs csatornán keresztül a hallgatósághoz?
 
Pontosan. Szerintem a zene még a hangok arányaival is képes közvetíteni az istenhitet. Jöjjön csak!  (Odaül a zongorához, játszik és kommentálja) Mozart halála évében írta ezt az Ave verum corpus című kis motettát egy badeni tanítónak. Most a halál órájáról beszél, figyeljen, itt megváltozik, egy kis hátborzongás, és most: ez a ?morte?, a halál szóra lesüllyed mollba, utána itt fölemelkedik. Ezt a muzsikosok emelt szintű másodfoknak, váltódominánsnak nevezik. Tehát először le kell szállni a pokolba, ahogyan Jézus is tette, vagy Dante leszállt az Infernóba, de aztán hirtelen vált, ami úgy megrázza az embert, mint egy áramütés. Már ha valakinek van füle hozzá. Aztán feloldja: itt a végén az ember átéli, hogy meghal, föltámad, mennybe megy, kész. Minden szótagra egy hang esik, de ennél most kilenc esik a ?mortis?-ra, a halálra, ezt hívják melizmának. Ez egy magával ragadó hitvallás. Érezte, hogy megrázza?
 
A hideg futkosott a hátamon, de ha nem tudtam volna, hol kell figyelni, valószínűleg nem gyakorol rám akkora hatást.

Na látja, ezért adok én lakáskoncertet.

És mit szól ehhez a szakma?

A szakma mélyen hallgat. Van erre a helyzetre George Orwell-nél egy remek kifejezés: a ?nonperson?, az az ember, akit eltűntettek, aki már nem személy többé, akiről nem beszélünk.

Még csak nem is Nemecsek?

Nem, mert Nemecseknek ? még ha csak kisbetűvel is ? legalább leírták a nevét. Az én nevemet viszont nagy csönd követi, ha valaki véletlenül szakmai berkekben ejti ki, és aztán mindenki fütyörészve tekinget kifelé az ablakon. Manapság már nincs kereslet idős zongoristára, mondván, hogy a fiatalokat kell inkább támogatni.

Mennyi a nyugdíja?
 
Nyolcvanháromezer forint.
 
Erre mondják, hogy így becsüli meg Magyarország a művészeit?

Ó, engem ne becsüljön meg Magyarország.
 
Miért ne? Talán nem tartja magát magyar művésznek?

Dehogynem, csak ez nálam nem pénzbeli igényekben fejeződik ki. Szerintem mindenki éljen meg abból a pénzből, amit megkeres azoktól a fogyasztóktól, hallgatóktól, nézőktől, akiket meg tud szólítani. Minden művésznek ezt ajánlanám. Gazdálkodjanak annyi pénzből, amennyi a jegyek árából bejött, mínusz a költségek. Tudja, hogy mi lenne itt, egy tisztességes piaci versenyhelyzetben, állami infúzió nélkül? Katasztrófa. Az opera úgy, ahogy van, megszűnne egy szempillantás alatt, de a legtöbb jóltartott művész is más életszínvonalon lenne kénytelen élni.

Ötvenévnyi tapasztalattal a háta mögött, megvannak már a receptjei arra, hogy milyen közönségnek mit kell játszani?

Elárulok magának egy titkot: a művész nem embereknek játszik, hanem saját magának. Mi művészek olyan ajándékot kaptunk az élettől, amit az átlagemberek föl sem tudnak fogni. Lehetünk szegények vagy nyomorultak, de kivételezettek vagyunk, és ha ebből mások is részesülnek, akkor jó, ám ha nem, úgy is jó. A művész megengedi, hogy belessenek a műhelyébe, filantróp, de ha egyedül lenne, akkor is csinálná, közönség nélkül, önmagának, mindhalálig.

Hetek/Szobota Zoltán

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
     
menu
Webtárhely és programozás: FaXuniL Internetszolgáltató Kft - www.faxunil.hu
Zene be / ki